Emlékezzünk

Kányádi Sándor szavaival, külhoni honfitársaink üzenetét ajánlom figyelmünkbe:

“Mi nem határon túli magyarok vagyunk, hanem határtalanul magyarok – mi összetartozunk”.

Tisztelt Érdeklődő!

Kedves Barátom!

Azt hiszem ma nincs olyan magyar ember, akinek ne fájna a Trianoni békediktátum és annak tragikus következményei. — Aki magyarnak született és ennek ellenére nem érzi nemzeti tragédiának Trianont, az valószínűleg nem ismeri a történelmünket.
A Trianoni békeszerződés tulajdonképpen nem szerződés, hanem “békeparancs” — ahogy ma is nevezzük és olvashatjuk — “békediktátum” volt.

Tudjunk meg minél többet Trianonról, tanuljunk belőle — több mint ezer éve szülőföldünkön a Kárpát-medencében élünk. 100 év elteltével Trianonra emlékezve, ne a bosszúvágy vezéreljen bennünket, hanem az összetartozás érzése és új kapcsolatok építése adjon nekünk erőt ahhoz, hogy biztosítsuk létünket a Kárpát-medencében. — Higgyünk önmagunkban, őseink szellemiségében, összetartozásunkban és higgyünk abban, hogy a Teremtőerő velünk van.

Miközben büszkék vagyunk 1100 éves múltunkra, hagyományainkra,  kapcsolatépítő képességeinkre és arra, hogy tehetséges nemzetként meghatározó szerepünk van a Kárpát-medencében — megtanultuk hogy őshonos nemzetként összetartozásunknak nincs határa.

Gróf Apponyi Albert — 1881-től több mint ötven éven át Jászberény város országgyűlési képviselője — a magyar békedelegáció vezetője, 1920 január 16-án híres védőbeszédét követően bemutatta Teleki Pál “vörös térképét” a békekonferencia Legfelső Tanács képviselőinek.   /A vörös szín, az 1910-es népszámlálás alapján a magyar lakta területeket jelzi — a Youtube-on is látható./

Sajnos a Tanács ezt nem vette figyelembe, mert a magyarok véleményét figyelmen kívül hagyva, már 1919 decemberében meghozták a döntést és “tőlünk függetlenül meghúzták a határokat.”
A nemzeti összetartozás érzése nekünk a ma élő nemzedéknek, a tragikus szétdaraboltság figyelmeztető jelzésével az összefogást, a sokoldalú kapcsolatépítést jelenti — hiszen mint nemzet, még mindig mi magyarok élünk legtöbben a Kárpát-medencében.

Trianonra emlékezve otthonainkban, közösségeinkben mindig legyen erőnk egy szál gyertyát meggyújtani őseinkért, gyermekeinkért, szeretteinkért, közös jövőnkért, hogy szülőföldünkön saját kultúránkban élhessünk a  Kárpát-Hazában.
A nemzet lelki és szellemi egyesítéséhez adjon a Jóisten egészséget és bátorságot egész életünkben.

Csángó Fesztivál Alapítvány nevében

őszinte tisztelettel

Papp Imre

Jászberény

www.karpathazaklub.hu